Írásos Anime Kritika Nyereményjáték Tizenegyedik Versenyző - DasOmen (Szeredi Gergely) És A Hellsing
2014.03.30. 07:29
Szegasztok!
Íme legújabb bátor versenyzőnk harmadik nyereményjátékunk "írásos anime kritika" versenyére, aki a Das Omen névre hallgat, s alanya nem más, mint a Hellsing (melyről megjegyzem, anno az első Anime Bemutatók évadban egy 2 részes videót készítettem ;) ).
Sok szerencsét kívánunk, s jó szórakozást az olvasóknak! ;)
Figyelem: "Írásos Anime Kritika" versenyünk ma éjfélig tart, ami azt jelenti, hogy aki még indulni szeretne két versenyünk közül eme versenyben, az legkésőbb ma éjfélig tegye meg, mert holnap már nem fogadunk el újat! Ami ma éjfélig még bejön, azt ma vagy holnap kikerül, de ami már holnap érkezik, azt már nem fogadjuk el! Szóval aki még indulni szeretne eme számban, az éjfélig siessen! Másik nyereményjátékunk, az "Anime Videó Kritika" április 25-ig tart, de nem feltétlenül egy időben lesz mindkét nyereményjáték eredményhirdetése! Szóval érdemes sokszor látogatni a blogot. ;)
"2014.03.29.
Hellsing
A Hellsing pont egy olyan alkotmány, amit nem kell bemutatni. Tudjátok, náci vámpírok négerekkel, zeppelinekkel (Hindenburg 2, 3, 4) és egy robotemberrel az élükön. A Vatikán titkos hadserege, akik Isten nevében kifosztanak egy hadászati múzeum ”17. századi fegyverek” nevű részlegét, hogy lándzsáikkal szállhassanak fel a helikoptereikre és megvívják szent háborújukat. Valamint maga az angol protestáns vámpírirtó lovagrend, a Hellsing, magával az ősvámpírral, egy fél vámpír szolgájával, egy áruló komornyikkal, és egy osztagnyi francia idegenlégióssal. Mindez eszméletlen rajzolássál, 3 millió ember minden, az anime mérték szerinti 19 liter/fő vér elfolyásával, rombolás minden mértékekben a manga szerint, nyolcszor ötven percen át… vagyis mégsem.
A Hellsing, egy 2001es Kouta Hirano azonos nevű mangájából Umanosuke Iida által rendezett, 13 részes vámpírtörténet a Gonzo jóvoltából. Zenéjét Yasusuhi Ishii szerezte.
Mivel a manga az animált változat megjelenésekor még a felénél sem volt, így csak az első részekig követi a történet azt.
Nem fogok kertelni, szerintem a Hellsing a Gonzo egyik remekműve, de ehhez kissé el kell kanyarodnunk magától az animétől.
Sajnos mára már az egész vámpírmizéria elfajzott. A kétezres évek, úgy ahogy van sárba tiporta, átírta, a lehető leghűtlenebb volt az alapjához és minden irreális marhasággal teletűzdelte. Felesleges lenne példákat mondanom, mindenki tudna az alkonyaton kívül legalább még hármat mondani, ami annyira távolra vitte az alapanyagától, hogy már szinte minden emberre rámondhatnánk, hogy vámpír csak a 94. mellékfajba tartozik éppenséggel.
Természetesen érthető. Manapság már aligha lenne kapó a várkastélyban egyedül, vagy netán csak a rejtett erotikáért tartott vámpírinával együtt lakó grófúr. Nem azért mert távol állna tőlük korban, hanem mert unalmas mivel rengetegszer láttuk már.
Ilyenkor szokás, hogy belegondol a történetíró, hogy szerinte hogyan működne az egész kultusz, ha átültetné az aktuális jelenbe az egészet. Erre persze megint tudnánk mondani ezer példát. A gond mindig ott leledzik, ha túlságosan elrugaszkodunk az alaptól és már annyira beleírjuk a jelenbe a (esetünkben a vámpírt), hogy akár az amerikai álmot megtestesítő kertvárosban is lakhatna, fényes nappal beülne a kocsijába, elmenne az irodába dolgozni, hazamenne, és már csak az különböztetné meg az átlagembertől, hogy az esti kakaó helyett az asszony vérét issza. Semmint egy olyan füstös lebujokban járó szótlan, de mégis a szemével hódító a bárból kifele menet a lányt az első sikátorba kísérő majd vérét csont szárazra szívó, a legolcsóbb lepukkantabb motelben megszálló alakra akarják formálni. Remélem kivehető a különbség.
Ezért vetem meg sokszorosan az alkonyatot. Viszont…a Hellsing manga által bemutatott képet is. Az a rengeteg, amúgy eszméletlen látványos gyilkolás meg, amit amúgy fent írtam is legalább olyan távol áll a vámpírkultusztól, mint az alkonyat undorító állromantikus ocsmánysága. Ezért örülök annyira, főleg így visszatekintve, hogy a Gonzo olyan hamar készített anime verziót a Hellsingből.
Mint azt gondolom kitaláltátok, ha még nem láttátok. A Hellsing animének kegyetlen szívet simogató hangulata van! Mondanom sem kell, hogy a kézi rajzolásnak lelke van, nagyon meglátszik egy animén és nagyon sokat dob rajta. Látványilag így nincs is gond vele, de, amit a Gonzo kihozott csak a fények manipulálásával az tette igazán sötétté és szemkápráztatóvá.
Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondjam, mivel magyar szinkron párti vagyok elég keményen, de a Hellsingé nem sikerült jól, igaz, főleg a megfogalmazások miatt, de aki szereti Walter karakterét és hangját (mint én), az tényleg ne hallgasson bele. Viszont a japán mellett remek angol(!) szinkront kapott a sorozat.
- Ettől már zseniális is egy anime? Vagy csak egy vámpíros? Mi a helyzet a történettel??
Hogy zseniális lenne ettől a Hellsing? Egyértelműen nem, mindenképpen egy érdemes megnézni animét kapnánk, de semmiképp sem egy 12 évvel később érdemes írni rólát nem. A történetről később. Hadd térjek ki arra, hogy mi is az, ami miatt felejthetetlen élmény volt és mai napig az a Hellsing számomra.
A zene. Yasusuhi Ishii klasszikus jazz-rock művei pontosan azok a számok, amik mögé bármikor szívesen menekülök el a mai világ elektronikus beállítottsága elöl. Hiába szeretem ugyanúgy az elektronikus, fél elektronikus hangzásokat, és hallgatom őket nap, mint nap, de szerintem mindenki szokott úgy lenni, hogy kellene valami „igazi”, ami mondjuk ki, nem mű. Tiszta hangszeres hangzás, amiben érződik a szerző lelke, aki egy valódi zenész volt és nem 2 akkordot játszó tucatrockker. Számomra ez Yasusuhi Ishii zenéje, benne minden érzés, amit a Hellsing anime közvetíteni akar és még sokkal több. Az, amiért csukott szemmel hallgatja a Hellsing OST 2 lemezét az ember, amikor el akar mélyülni egy leírhatatlan sötétségben, ami körbevonja a tudatát és máris abban a füstös lebujban van.
A történetet nem hiába hagytam a legvégére. Szerencsére nem a mangát követi sokáig, és nem is pörög annyira, ami még jobbá teszi azt. Nagyon nyugodt a történetvezetés, és sokkal nagyobb hangsúlyt fektet Serasra, aki az egész történet alatt tűnődik saját sorsán. Nem akar elszakadni emberi mivoltától és ez nagyra becsülendő, ha visszatekintünk az elmúlt 20 év vámpírtörténeteire. Mivel elsődlegesen mindenhol úgy van beállítva a vámpírlét, hogy az az emberinél sokkal fentebb áll. Mint sok más misztikum is, abban a kórban szenved, hogy a fényes és vonzó oldalt kínálja csak fel: megkaphatnánk, amire vágyunk és epekedünk (jelen esetben öröklét, erő, fiatalság). Csupán azt elfelejtve, hogy pontosan azt kellene (mint oly sok máshoz) eldobnunk, amit soha nem tennénk, az emberi létünket. Ezzel előidézve olyan ocsmány romantikát, mint az alkonyat és olyan elborult mészárszékeket, mint a hellsing ova (az már ízlés kérdése, hogy ebből kinek mi tetszik [én az utóbbin rengeteget szórakoztam]).
A történet hátralévő részében feltűnnek ugyanúgy a vámirizáló chipek, Integra testvére, egy Inkognitó nevezetű ellenség, akit törvényszerűen le kell győzni. Mellette még pár olyan szereplő, akik meglepő módon kimondottan hasonlítanak a későbbi mangában szereplőekhez. A befejezése pedig még sötétebb lett, mint a mangáé (persze csak, ha a timeskipet leszámolom a hivatalosból, ha nem, akkor messze az animés lett a jobb).
Utolsó gondolatként feltennék egy kérdést, hogy kissé megvédjem az ipart, ami felülírja a „valóságot”, hogy könnyebben eladhatóvá tegye. Olyan világok mellett, mikben több száz, vagy több ezer lény leledzik, lásd a Witcher, a The Elder Scrolls vagy a Warcraft világa, mikben még játszhatunk is (,ezért nem könyvbeli példákat hoztam fel) karnyújtásnyira van tőlünk, szükségünk van nekünk vámpírokra még? A válasz szerintem magától értetődő, még a legnagyobb vámpírőrülteknek is.
Ennyit telt tőlem a Hellsing animéről. Talán még annyi, hogy bármikor, ha valaki vámpíros történetet akar nézni, és kellőképp átérezni, akkor én mindenképpen ezt ajánlanám neki. Nem a Pengét, nem az Alkonyatot, nem a True Bloodot, nem a Blood +abct, és nem is az eredeti Hellsinget, hanem ezt (ezután pedig az Alkonyattól Pirkatadigot).
DasOmen"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Palacsintaxx · http://raven01988.wordpress.com/ 2014.04.02. 16:31:35
Utolsó kommentek