Játék Kritika By Barnileonidasz - Iron Man (PS2)
2012.12.25. 13:42
Jövő májusban mozivásznakra kerül a Vasember 3, mely egyfajta lavinaindítója a Bosszúállók második felvonásának felkészítéseként szolgáló előzményfilmeknek, így úgy döntöttem, megragadom az alkalmat, hogy részletesebben is szemügyre vegyem az első öt előzményfilm alapján készült videojátékokat. Öt hetes maratonomat a Vasember-trilógia első darabjának játék-adaptációjával kezdeném.
Miután a játék alapjául szolgáló film remekül ütemezett történetével, kiváló karakterievel, remek látványával, és fülsiketítő háttérmuzsikájával hamar belopta magát a szívembe, kíváncsian vártam, vajon a játék mi tud felmutatni mozgóképes vetélytársa mellett. Nos, ami azt illeti, kaptam hideget is, meleget is. De a hidegből többet.
Ami tetszett:
A játék irányítása pofonegyszerű. A könnyen memorizálható gombkombinációk elősegítik a legtökösebb mozdulatok használatát, s ez garantáltan hozzáad az élményhez. Vasember - filmből is ismert - ruháit nagyszerűen kivitelezték, különösen a - borítón is látható - Mark III páncél lett fantasztikusan megvalósítva. A játék hangulatát fokozó zene pedig nagyszerű atmoszférát teremt a játék pályáinak egyes szegmensein.
Tatamtamtatam. Tatamtamtatam. Tatamtamtatam. Tatamtamtatam!
Ami nem tetszett:
Habár - mint ahogy azt néhány sorral fentebb olvashattátok - az ellenfelek likvidálásához elengedhetetlenül fontos páncélzatok kifogástalanul lettek átöntve virtuális formába, a grafika katasztrofális minőségűre sikeredett. Az egyes háttérelemek textúrái néha embertelenül elmosódottak, az előtérbe helyezett tárgyak pedig sok esetben csak félig tűnnek elő - tehát nem kis mértékben bogaras a játék. Persze, nyilvánvalóan a PlayStation 2-es változat jóval szerényebb technikai megvalósítást kapott, mint Xbox 360-as és PlayStation 3-as vetélytársai, de ha Kratos, vagy Rachet évekkel ezelőtt jóval nagyobb szinten ki tudta használni a platform maximális lehetőségeit, Vasemberünk nehogy már ne legyen képes rá. A pályák is megérnek egy misét. A "repetitív" szót olyan szinten kimerítik a játék legfőbb helyszínéül szolgáló sivatagi pályák, hogy az valóban csodálatraméltó teljesítmény, arról nem is beszélve, hogy a házak és bunkerek, illetve mesterséges intelligenciát nélkülöző terroristák háromdimenziós modellei olyan érzetet keltenek, mintha egy késői '90-es évekbeli RPG-vel játszanánk. (Ezt nem sértésnek szántam az RPG műfaj kiemelkedő alakjainak. Bocsi StarCraft, bocsi Diablo.) Továbbá többjátékos lehetőség sincs, habár egy ilyen színvonalú játéknál ennek hiánya csak kis mértékben befolyásolja a végső értékelést.
I'm back, bitches.
Végső értékelés:
Mint önálló játék, az Iron Man azon nyomban megbukik, amint polcunkra kerül. Mint egy kiegészítés a filmhez, gyenge ugyan, de nem olyan vállalhatatlan mértékben, mint más, hasonló színvonalú képregényes lövöldék. Összességében tehát nem ajánlom senkinek, ha valaki mégis kipróbálná, készüljön fel negatív értelemben vett meglepetésekre, és tengernyi Black Sabbath-ra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Member · http://lehetvelem.blog.hu 2012.12.25. 18:08:37
Utolsó kommentek