Játék Kritika - Persona 3 Portable (Mr Timbol)
2011.12.03. 16:12
Szegasztok!
Sokatok Közületek bizonyára ismerhet néhány olyan játékot, melyek gyakorlatilag egy novellaként terülnek a képernyőnkre. A Persona 3, az erre a receptre épült RPG az Enterbrain gondozásában látott napvilágot először 2006-ban, majd két újabb verziójával vezetve kiterjedt az otthoni PS2-ről a metróra is hurcolható PSP-re. Ezen teszt a legutolsó (azaz a PSP-s) portolását fogja kivesézni, kellemes böngészést!
A játék története napjaink Iwatodaijában játszódik. Főhősünk új tanoncként érkezik a városba, érkezését követően fogjuk az irányítást fölötte átvenni. Nevesincs karakter, mi fogjuk megnevezni főhősünket vagy épp főhősnőnket – a PSP verzióban ugyanis lehetőség van a „gyengébbik” nemmel is neki vágni a nagy kalandnak. Újrajátszhatósági faktor növelője, hogy ha ugyan a főszálat mindkét nem követi, az utak bizony nagy vonalakban eltérnek, sok-sok mellék- és főszereplőt csak férfiként vagy nőként ismerhetünk meg.
De ha már így belekezdtünk a sztoriba…
Különleges jelenség uralja Iwatodai napjait, az órák száma ugyanis meghaladja a 24-et eggyel. Ez a különleges 60 perc az ún. „sötét óra”, melynek megélésére csak néhány, magányos farkasnak adatik meg, mindenki más ekkor koporsóba zárul. A probléma forrása, hogy az órában megjelenik egy kísértet raj is, az árnyak hada. A szörnyek fékezhetetlenül keresik a prédáikat – azokat, akik a 25. órában is ébren vannak. Az áldozatok igazi halálát azonban csak egy diákokból álló csoport, a S.E.E.S. ismeri, akik képesek a Persona szellemek hordozására, az egyetlen félelemerőt az árnyak ellen. Főhősünk hozzájuk csatlakozva fog szembeszállni az árnyakkal és felfedezni a mögöttük lapuló, eltusolt konspirációt…
A novella és a játék elválasztása itt kezdődik meg, a játék gyakorlatilag két fronton való helytállást követel: az iskolában, mint regényként és sötét órában klasszikus körökre osztott harcokban. Az előbbiben mindennapi életbe csöppenünk, mely gyakorlatilag a történet elbeszélője is egyben. A sztori kegyetlenül jól meg van írva és a 100 órás játékidőben mindvégig megőrzi izgalmasságát, drámai fordulatokban is töményen gazdag. A játékban elsőre kissé furcsának tűnhet, hogy napról-napra tengetjük az életünket, de valahogy mindig sikerül valami újat mutatni az órák teltével. Az utcákon télen-nyáron megfordulunk, nyaralásra és osztálykirándulásra is elballagunk, B.U.É.K-ot is kívánni fogunk, akárcsak „Boldog Karácsonyt”. A karakterek jelleme kidolgozott és egyedi, aranyköpéseikkel sokáig emlékezetesek fognak maradni. Nem egyikükkel barátságot vagy akár többet is köthetünk, ezzel újabb és mélyebb mellékszálakat felfedezve. Ezek a „hétköznapi” jelenetek azonban a harcok során sem jelentéktelenek, van ugyanis egy fontos összeköttetés a két „élet” között. A velünk hordozott Persona-k különböző kategóriákba sorolhatók (Death, Sun, Love… stb.), melyet az azonosan kategorizált kapcsolatok ápolásával erősíthetünk, szert téve erősebb társakra az elkövetkező összecsapásokra. A harcok változatosak, mindig más taktikát, Persona-t vagy épp karaktert igényét követelve. Nem esett még szó az OST-ről, ami egy külön misét megérne: szavakkal nem kifejezhető, amilyen mesteri munkát ezen a téren végeztek, ha szó nem, beszéljen az alanti videó. Sajnos ez az üdítőség a sötét óráról nem mondható el, a klasszikus kazamata felfedezés közel sem annyira élvezetes, mint ahogy azt egy RPG-től elvárnánk. A játékot leginkább a történet és a hangulat fogja elvinni, mert a grafika se egy nagy szám. Egyszerű, mint a facsipesz, még egy PSP lehetőségeihez is mérten. Tudom, nem ez a játék lényege, de ha összehasonlítjuk más, a piacon szereplő alkotásokkal, akkor nem igazán fair ennek a szempontnak az elhanyagolása.
Habár ezek az elemek lehúzzák a játékot, az „igazi” értékéből mit sem vonnak le: újrajátszhatóság, 100 órás kaland magába szippantó és élő világgal. A Persona 3 ritka jó játék, feszítő történettel, kissé repetitív kazamata felfedezéssel, de pörgős harcrendszerrel megfűszerezve. Mind a PS2-ős és PSP-s verzió megéri az árát, azoknak pedig, akik vevők a manga és az RPG-k műfajára, egy igazi főnyeremény lehet.
92%
Mr Timbol
Pro/Kontra
+ Akár egy kidolgozott manga, jó történettel bír
+ Szimpatikus karakterek
+ Kihívó harcok, változatos Persona-k
+ Iszonyat tartalmas és hosszú
+ Nagy újrajátszhatósági faktor
+ Mesteri OST
- Egyszerű grafika
- Monoton kazamaták
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BlackSheep89 · http://baaadmovies.blog.hu 2011.12.05. 07:36:56
Utolsó kommentek